Reggel, délelőtt olyan az iskola, mintha nagyon koszos lenne és iszonyúan meleg, büdös, hangos. Hallom a sok gyerek értelmetlen beszédét, a tanárok ordítását, szidását, végtelen időkön át zajlik le egy töri felelés, amikor legszívesebben ordibálnám a választ, amire a felelő SOHA sem tud felelni. Biológia órán álomkór gyötör és úgy érzem, valaki húzza le a szemhéjamat. Magyar órán nem alszom, csak fel vagyok háborodva a tanár kijelentésein, a fizika órán szinte idegrohamot kapok... És ez így megy tovább, míg kicsöngetnek az utolsó óráról és kapok levegőt végre az utcán.

Este szép az iskola. Szelíd, nyugodt és gyenge. Csak pár hangszeren tanuló gyerek mászkál az épületben, 3 takarítónő pletykál a portánál, de azt is halkan. Este tényleg jó ott lenni, meleg van, de nem fulladok meg, tiszta minden, pedig nincs nagyobb tisztaság az épületben, mint délelőtt. És este nem is azt érzem, hogy ez a hely, -ahova szinte minden nap bejárok- egy gyűjtő láda, ami összegyűjti azokat az embereket (pár kivételével), akik nem tudnak semmit és csak vannak, hanem azt, hogy ez egy olyan hely, ahol jó lenni, biztonságot ad.

De van valami, amit délelőtt is szeretek. Az egész iskolában a legjobban, tárgyakat, embereket összevéve. A matek tanárt.

Esik a hó!!! De rendesen!!! Imádom, imádom, imádom!!!Gyönyörű!!! Megépítettem az első hóembert is, és tapad a hó, csak nehogy elázzon az esőben.
December van, mindjárt jön a Mikulás! Ada, nagyon tetszik az adventi csizma!!!
Tegnap volt kürt koncert, tök jól sikerült! Az erkélyen is hó van!!!! Juhúúúúúú! Vagyis juhóóóó!
Boldog hanukát!