Csináltam pár fotót az új kürtről, mert kicsit jó lett a fényképezőm,de aztán mégsem...
Tök jól tudok rajta játszani, csak nagyon fárasztó tartani és a kezem megfájdul. a hétfői zenekar már sokkal jobb volt, mint az első, sőt jó volt, már tök sokat értettem...:)
Csak az nem tetszik, hogy hétfőn is meg kedden is este kilenckor még tanultam. Mára megérte, mert jól sikerült szerintem a dolgozatom, de tegnap nem ment annyira jól. Tegnap meg már amúgy is teljesen kivoltam, mert ugye kettőkor érek haza az iskolából, akkor ebédelek, sietek. Tegnap annyi volt a szabadidőm, hogy tíz percet számitógépeztem. Megnéztem a leveleimet rohantam kürtre, másfél óra múlva értem haza, mert nagyon-nagyon elhúzódott. Nem is volt időm tanulni, mert rohantam hip-hopra. Az jó,hogy hazaérek háromnegyed nyolckor. Csak ilyenkor, fürdenék, vacsoráznék, olvasnék, aludnék... De ehelyett elkezdtem tanulni és tanulni, majd kilenckor mentem fürdeni, fél tízkor még megtanultam a végét és tíz lett mire elkészültem mindennel. Tízkor még megnéztem a leveleimet, majd negyed tizenegyre ágyba kerültem. Ez egyáltalán nem késő, de ha fel kell kelnem hétkor, akkor fél tizenegykor el kéne aludnom, ez se probléma amilyen hulla vagyok. De hol marad az olvasás, konkrétan szabadidő??
Na sebaj, ma könnyebb napom, van ezért írok blogot.:)
Tegnap, amikor jöttem haza táncról nagyon fáradt voltam(,mint minden tánc után).
Vártam a 72-es trolit. Figyeltem az embereket. Már besötétedett, úgy imádom nézni a napszakokat, fényeket. Például délelőtt, amikor rásüt a nap a a zöld táblára. nagyon jó érzés fog el, még akkor is, ha épp nincs valami jó óra. Szeretem a reggelt is, amikor az emberek álmos fejjel, a gyerekek iskolatáskával(és álmos fejjel) mennek dolgozni. Délután, ahogy a szeptemberi szélben sietnek ide-oda az emberek. Mosolyognak, bosszankodnak. talán az estét szeretem a legjobban, amikor mindenki siet haza(legalább is szerintem) és megint eltelt egy nap. Tegnap is a trolin ülve ettem egy almát aztán csak néztem ki az ablakon, ahogy a sötét utcákon járnak az emberek, közeledtünk a végállomás felé, ott az iskola, be van zárva a kapuja és csak egy halvány fény van a bejárat fölött. Ki van világítva a vakok intézete, megérkeztem. Átmegyek a zebrán és már látom az ablakunkat, ahol ég a villany, ez nagyon jó érzéssel tölt el. Még megnézem a tapétaboltot, ahol a színes tapéták meg vannak világítva és onnan már rohanok haza.
