Nem, tévedtem, nem szedtem össze a gondolataimat és nem írtam.
Most se szedtem őket össze, sőt a rengeteg esemény miatt még jobban széthullottak, de írni, igen, írok.
Kezdjük azzal, ami már nem annyira aktuális, de leírom azt, hogy tavasz van. Érdekes, hogy a jó idő kezdetekor, szinte mindegyik blogban, amit olvasok(és az nem kevés) a jó idő beköszöntöttével rögtön bejelentette mindenki, hogy tavasz van. Úgy érzem nekem is kötelességem, igaz, már elég rég, de tavasz van.
Most beteg vagyok, az orvos azt mondta, hogy vírus. Csak azt érzem, hogy nagyon gyenge vagyok.
Nem mondom, hogy a két hónapban nem volt egy szabad fél órám arra, hogy írjak.:) Csak így alakult.
A felvételi napján reggel annyira izgultam, hogy semmi sem ment le a torkomon. Aztán bementem a Konziba, majd az utolsó pillanatban elkezdett vérzeni az orrom. Juhú. Az se volt olyan jó, hogy lehet, hogy félreértettem, de azt gondoltam, hogy még felvételi előtt is találkozom Zsilka Zsófival, és ez nem így történt. De legalább tudtam, hogy rengetegen drukkolnak. Aztán elállt az orrvérzés.:) Hárman voltunk kürtösök, és másodiknak jöttem. Csodák csodájára iszonyatosan jól ment. Nem is értettem. Szörnyen jó érzés volt, hogy amikor játszottam, akkor nem is nagyon izgultam. Szóval utána tökre fel voltam dobva.Este volt Eszter kiállításának megnyitója, ami szintén jó volt, csak akkor már nagyon féltem a másnapi szolfézs felvételitől.
Szombat délelőtt mentem, szintén izgultam, de már nem annyira. Azt hiszem, úgy érzetem, hogy a szolfézst így is-úgyis elrontom. Hát el is rontottam. Elvileg hármas lett az írásbeli. Még szerencse, hogy a szóbeli egész jól ment. Ha Máté nem lenne, tuti, egyes lett volna. Most persze, hogy felvettek, azon aggódom, hogy egy hármas szolfézs felvételiző hogy fog kínlódni a konziban..:) Majd meglátjuk. de FELVETTEK! És igazából ez a lényeg.
Kimondhatatlanul örültem, örülök. És gondolkozom. Nagyon várom, vicces lesz, hogy nyár végén majd örülök, hogy végre iskola.. meg gondolom(tudom), halálra fogom izgulni magam azon, hogy nehogy csalódjak.
Óriási drukkoló sereget szerveztem! Nagyon-nagyon köszönöm, hogy ennyien drukkoltak!
És ez még nem minden, mert rengetegen érdeklődtek utána, majd gratuláltak.:) Szuper érzés!
Külön köszi Zsilka Zsófinak(akinek azért írom a teljes nevét, mert rengeteg Zsófit ismerek, meg azért, mert iszonyatosan jól hangzik.) Szóval külön köszönöm neki, hogy bátorított(nem mintha más nem), de ő kürtös.:) Valahogy az az érzésem, hogy neki nem volt egy bátorító, nagyobb konzis, aki ilyen jó fej lett volna,amikor ő felvételizett, és ő ezért ilyen. Azóta, amióta megmondta, hogy egyáltalán ne figyeljek másokra, mármint, hogyha rosszat mondanak, mert ő ezért adta fel, azt hiszem minden jobb. Szerencsém van.
Elég nehéz visszaemlékezni arra, hogy milyen fontosabb dolgok voltak felvételi előtt, után. Kár, hogy az ember nem tud mindent megtartani a fejében. Azt tudom, hogy a rengeteg februári szülinapost felköszöntöttem. És vártam a felvételit. Felvételi után meg az eredményt.:)
Kíváncsi vagyok, hogy ebben az évben hányszor mondtam ki azt a szót, hogy felvételi. Ezerszer biztosan.
Március elején volt Miómama, Zsófi és Rózsa szülinapja. imádom, ahogyan hárman állnak a gyertya felett! Barniék meglepetés pedig ki volt? BLANKA. Hazajött, és én annyira-annyira örülök!!! Hihetetlen volt, mert Barni és Samu csinált egy filmet, aztán egyre több kép lett a Blankáról. Ahogy pakol össze, meg ilyesmi. Aztán megjelent a szobában. Persze ez sokkal lesokkolóbban volt megcsinálva, de nem tudom most megfogalmazni. Mindenesetre rohadt jó volt! És itthon van!!!
Aztán csütörtökön megtudtam, hogy felvettek. kissé örültem. nem, megőrültem. Egész este azt ordibáltam itthon, hogy felvetteeeeeeeeeek! Mióta vártam én ezt!
És Samu 17 éves lett, zenekari koncert is volt, amit nagyon élveztem, mert ebben már végig tudtam fújni a darabot..:) Aztán volt több napos hétvége, amikor voltam moziban, meg Bogival sétálni. Dorkával, Tomival és Julcsival meg tök jót játszótereztünk.
A táncot a legtöbbször nagyon élvezem, most új helyre költözött a tánciskola. Az Oktogonra.
Itt volt Pálffy Zsófi egyik szombaton, akivel nagyon jól szórakoztunk. Kisebb szünetekkel, kb. négy órát kézen álltunk, bukfenceztük, fejen álltunk, tornáztunk egy nagy szivacson, ami a kispadlásról van levéve.
Tegnap előtt Samuval megnéztünk egy filmet moziban, ami nagyon tetszett. Pál Adrienn.
Már nincs sok a suliból, de én ezt is nehezen bírom. Viszont egy perc és itt lesz a ballagás, tanárbúcsúztató. Az utóbbin mindenkinek kell választania egy tanárt, aztán attól elbúcsúzni. Nem fogom hagyni, hogy ne nekem jusson Babett néni!
Elég összeszedetlenül írtam ezeket le, megértem, ha nagyon unalmas lett. (a helyesírási hibákat meg ne nézzétek) Mentségemre szóljon az, hogy nem vagyok túl egészséges. Meg az is, hogy felvettek!
Azt hiszem a lényeget mindenki megértette.:)
