Vörös és gyönyörű az ég alja, de sajnos nem tudok olyan képet csinálni amin látszik is.
Az elmúlt napok egyáltalán nem teltek unalmasan. Továbbra is örülök, hogy látok. Szerdán voltam szolfézson, utána Krisztivel találkoztam, aki hazakísért. Aztán este rengeteget tanultam, már azt hittem szétdurran az agyam a sok dologtól, amit tömök bele. Az érzésem, hogy túl sok vesszőt használok...
Na mindegy csütörtökön megírtam a kémia és a történelem dolgozatot is, amikről nem érzem,hogy sikerültek. Délután kivételesen semmi "dolgom" sem volt. Elrollereztem a felhajtott gatyámért, este Danival voltam a Rendszerváltás gyerekszemmel című lapbemutatón, a Sirályban. Megismerkedtem pár ismerősével, és Jucival is találkoztunk. Ma befejeztem első zenei tanfolyamomat, a szolfézst. Hangszeres óra volt, kicsit még énekeltünk, utoljára tanított Gigi néni... Kürtön is voltam, meg utolsó tornán, amire Mama is bejött. Azért már látszódik, hogy mindjárt itt az év vége. Csak ezt tudom hajtogatni.
Holnap megyek osztálykirándulásra: egy éjszaka, Bakonybélben. Azt mondják nagyon szép hely, mondjuk most nincs kedvem menni így, hogy az osztálytársaim is jönnek. Azért biztos, hogy jól fogom magam érezni.
Ezt még ideírom pedig egyáltalán nincs hozzá kedvem: ma azt álmodtam, hogy Bogi meghal, utána még sok furcsaság is volt, mint minden álomban, meg végül kiderült, hogy mégsem halt meg. Nem ez a lényeg, de szönyű élmény volt.(Szerencsére nem olvassa, gondolom azt sem tudja, hogy van blogom...) Nem tudom miért álmodtam ezt, de nem is akarom tudni. Nagyon rossz volt, nem szeretném többé ezt álmodni...
