Sári: tegnap, ma és holnap

Csináltam pár fotót az új kürtről, mert kicsit jó lett a fényképezőm,de aztán mégsem...

Tök jól tudok rajta játszani, csak nagyon fárasztó tartani és a kezem megfájdul. a hétfői zenekar már sokkal jobb volt, mint az első, sőt jó volt, már tök sokat értettem...:)

Csak az nem tetszik, hogy hétfőn is meg kedden is este kilenckor még tanultam. Mára megérte, mert jól sikerült szerintem a dolgozatom, de tegnap nem ment annyira jól. Tegnap meg már amúgy is teljesen kivoltam, mert ugye kettőkor érek haza az iskolából, akkor ebédelek, sietek. Tegnap annyi volt a szabadidőm, hogy tíz percet számitógépeztem. Megnéztem a leveleimet rohantam kürtre, másfél óra múlva értem haza, mert nagyon-nagyon elhúzódott. Nem is volt időm tanulni, mert rohantam hip-hopra. Az jó,hogy hazaérek háromnegyed nyolckor. Csak ilyenkor, fürdenék, vacsoráznék, olvasnék, aludnék... De ehelyett elkezdtem tanulni és tanulni, majd kilenckor mentem fürdeni, fél tízkor még megtanultam a végét és tíz lett mire elkészültem  mindennel. Tízkor még megnéztem a leveleimet, majd negyed tizenegyre ágyba kerültem. Ez egyáltalán nem késő, de ha fel kell kelnem hétkor, akkor fél tizenegykor el kéne aludnom, ez se probléma amilyen hulla vagyok. De hol marad az olvasás, konkrétan szabadidő??

Na sebaj, ma könnyebb napom, van ezért írok blogot.:)

Tegnap, amikor jöttem haza táncról nagyon fáradt voltam(,mint minden tánc után).

Vártam a 72-es trolit. Figyeltem az embereket. Már besötétedett, úgy imádom nézni a napszakokat, fényeket. Például délelőtt, amikor rásüt a nap a a zöld táblára. nagyon jó érzés fog el, még akkor is, ha épp nincs valami jó óra. Szeretem  a reggelt is, amikor az emberek álmos fejjel, a gyerekek iskolatáskával(és álmos fejjel) mennek dolgozni. Délután, ahogy a szeptemberi szélben sietnek ide-oda az emberek. Mosolyognak, bosszankodnak. talán az estét szeretem a legjobban, amikor mindenki siet haza(legalább is szerintem) és megint eltelt egy nap. Tegnap is a trolin ülve ettem egy almát aztán csak néztem ki az ablakon, ahogy a sötét utcákon járnak az emberek, közeledtünk a végállomás felé, ott az iskola, be van zárva a kapuja és csak egy halvány fény van a bejárat fölött. Ki van világítva a vakok intézete, megérkeztem. Átmegyek a zebrán és már látom az ablakunkat, ahol ég a villany, ez nagyon jó érzéssel tölt el. Még megnézem a tapétaboltot, ahol a színes tapéták meg vannak világítva és onnan már rohanok haza.

Ma új kürtöt kaptam.

Jó, mert ilyen van a nagyoknak is, jól is szól. Igaz, hogy ez még nehezebb és nem olyan szép, mint a régi.

Végül is örülök neki, de kicsit meglepődtem, amikor egy perc alatt másik kürt került a kezembe. Nem volt időm szomorkodni, de azért most kicsit szomorú vagyok, hogy nem tudtam teljesen előre, váratlanul ért, mert akkor elbúcsúzhattam volna tőle... Lehet, hogy ez nekem azért furcsa, mert a zongora, vagyis pianínó itthon van, nem bérelt. Igaz, hogy nem is az enyém, de az mindegy, mert családba marad. A kürt meg ugye az iskoláé, de akkor is olyannak tűnik, mintha a sajátom lenne.

Szóval rossz volt megválni az én első, szép, kis kürtöcskémtől. Olyan szép fényes volt, de most már nem az enyém, hanem egy új elsősé. Istenem, hogy egy tárgytól is ilyen nehéz elszakadni.

Na mindegy az előzők írása után eltelt tíz perc és kicsit kipanaszkodtam a családomnak a bajomat.

Ma amúgy sem voltam legsikeresebb napom a zenével kapcsolatosan, mert elsőre voltam zenekaron. Nagyon tetszett a hangulat meg minden, el is tudnám fogadni, hogy nem tudok elsőre mindent, hát majd belejövök. Csak az a baj, hogy csomó mindent nem értek és nem úgy tűnik, hogy ezeket meg akarná valaki magyarázni nekem, ráadásul cikinek is érzem megkérdezni, mert úgy tesznek, mintha nekem ezt tudnom kéne, vagyis nem tudom, nem tudom.... Biztos jobb lesz, mindig ez a helyzet az olyan új dolgoknál, amiben más nem új, csak én.

Szóval a mai kürt-ügyletek nem dobtak annyira fel, ahogy szoktak. Minden esetre megbarátkozom evvel az új, bonyolult, nagy-nagy kürttel. Most ez lesz jó sokáig az enyém, csak az enyém. Képet is teszek fel majd róla, ha meggyógyul a fényképezőm, vagyis nem tudom, hogy beteg-e, vagy csak hülyéskedik. Addig is az első kürtömről készült, első kürtös  képet felteszem. (hogy hordtam akkor a hajam?!)

Ma nagyon megjött a kedvem a blog íráshoz! Ennek az az oka, hogy nagyon náthás vagyok és nem mentem iskolába. Nem keltem korán, de azóta szinte csak számítógépezek. Ami elég szomorú lenne, ha mindig ezt csinálnám szabadidőmben, de szerencsére nem csinálom ezt, úgyhogy most pont jól jött,hogy csinálhatom. Nagyon sok jó blogot olvastam, egyre többet és többet. Az a lényeg, hogy kedvet kaptam az íráshoz, úgyhogy behozom lemaradásaimat.

Először is rájöttem, hogy mi akadályoz meg a blog írásban. A fő oka annak, hogy nehezem veszem rá magam az írásra az, hogy a képfeltöltés iszonyúan lassú. Dorka és Sári is már ajánlott jobbat, de odáig még nem jutottam, hogy kikísérletezzem. A másik oka a helyesírás, mert nincs túl jó helyesírásom, ezért rengeteget kell, akarom ellenőrizgetni, ami szintén rengeteg időt elvesz. Kérek szépen tanácsokat ezekkel kapcsolatosan!

Julcsi 3 éves!!! Boldog szülinapot!!!!

Adának (hogyne tudnám, hogy te vagy Popimami!?): igazából nem szomorúak a hétköznapjaim, csak néha kicsit elegem lesz a sok dolgomból és katasztrófának látom az egészet.... Amúgy meg a valóság az, hogy nagyon sok a különórám, ami fárasztó, de nagyon jó, mert szeretem őket! Az a problémám, hogy e mellett még kell iskolába járnom. Ami nagyon szörnyű, mert kibírhatatlanok az osztálytársaim, a legtöbb tanár, szóval nagyjából az egész iskola... És még leckét is kapunk... Tudom, hogy ezek nagyon-nagyon pici problémák, csak mégis idegesít, hogy annyi jó dolgot csinálhatnék helyette.(pl.:amiket leírtam az előző bejegyzésben) Ja és nem arról van szó, hogy nem szeretek/nék tanulni, csak nem olyat, ami felesleges, vagy hülyeség. Ennek tetejébe TÚL lelkiismeretesen csinálok meg MINDEN leckét, rengeteget tanulok MINDEN dolgozatra...

Na jöjjön az édes-kedves NYÁR! Vagyis nagyon soká jön, de addig is a régi:

Még azt is tervezetem a velencei bejegyzés után, hogy majd átjavítom, mert annyival többet tudnék róla írni. Na most már mindegy, mert több nem jut eszembe, csak az ami oda le van írva.

Velence után jött az egyetlen és legeslegjobb Balatonszemes, ahol 2 hetet töltöttünk és annyira imádom, hogy az nem lehet leírni. Nem volt túl jó idő, de az sem volt baj, csak Szemes, Szemes, Szemes. Egy darab fotót sem készítettem, csak jól éreztem magam,  játszottunk sokat...

Utána haza sem jöttem Budapestről, hanem  leszálltam a vonatról Sóstón. Két éjszakát voltam, jó érzetem magam Danival, Dorkával, Bogival. Régi gyerekjátékokkal játszottam és gyerekkönyveket olvastam. Bogival szép virágcsokrokat szedtem a réten.

Boglár fordítva...

cuki Sári, Domi, Dorka

virágot a virágnak

A nyárnak ez nagyon sűrű és jó része volt. Egy éjszakát töltöttem Budapesten, máris Arácsra utaztam, ahol rengeteget pihentem,2 verset is írtam.

drága Arács:

arácsi ajtó

Réka-kiegészítők nyári fotója

A nyár utolsó hetében még Blanka-búcsúztatón:( voltam, aki Izlandon van. Bogi nálunk aludt, először.

Rengeteg élmény volt még a nyárban, ne higyjétek, hogy "csak" ennyi.:) kár, hogy az ember egyfolytában felejt és felejt...

Aztán elkezdődött az iskola...:( de végre 8. osztály! Hahó, ebben az évben te ballagsz, Sári!!!! Egy másik és jobb iskolába. Addig meg bírd ki!

Voltam Csönge szülinapján, amin nagyon-nagyon jó éreztem magam! + a Magyar Dal Napján is, Kaláka koncerten.

Sajna náthás vagyok és ez mindenben hátráltat. Viszont az jó, hogy ma nem voltam iskolába, jól esik kicsit pihenni. Ebben az évben a különóráim(van amelyik még nem volt) : heti egy zongora, heti két kürt, heti két hip-hap, egy szolfézs, két zenekar.:)

Holnap megyek először zenekarba, szerdán meg szolfézsra, ha meggyógyulok.

Kérem, hogy a blogolvasók tekintsenek el a helyesírási hibáktól!(ha egy ilyen hosszú bejegyzés után, még folytatják az olvasást:)

Ps.: nem tudom, hogy miért vannak nagy, fehér részek a képek között, de nem tudok mit csinálni...

Most írok, pedig nincs is időm...

Majdnem abbahagytam a blogot, mert elegem lett, hogy a sok jó blog, amit olvasok az enyémhez képest zseniális, mert ez pusztán élménybeszámoló, pedig szívesen írnék én is frappánsabbakat... Na mindegy nem hagyom abba és köszi Blankának meg Adának(ja meg Samunak)!

Na azzal kezdem,- mert tényleg kicsit agyamra megy, hogy egy napban szinte nincs semmi szabadidő-hogy leírjam egy "fantázia-napomat"...  Vagyis ez nem egy nap, mert kicsit talán több idő kell hozzá.

szóval: 1. teljesen egészséges Sári(semmi köhögés, nátha)

          2.10 órakor felkelek

          3. délben: kürt óra

          4. 1 óra:gyors ebéd

          5. délutáni szórakozás Tomival és Julcsival(Dorkával)

          6. délutáni babázás Hangával és Simivel(Adával)

          7. Kaláka koncert Zsókával,Annával

          8. hip-hap Bogival

          9. beszélgetés Csöngével

          10. szolfézs Mátéval+ Lázár-nézés, beszélgetés Fruzsival

          11.hosszú csetelés Blankával

          12.filmnézés Samuval, Vikivel, Rózsával, Andrissal

          13. Társasozás Barnival, Rékával,Danival,Dorkával

          14. webkamerázás Marcival

          15. a nap megbeszélése Mamával és Papával

          16. hosszú fürdés,olvasás,alvás!!!!!!!.....

Van valakinek kifogása ez ellen?

Velence szép volt, jó volt, no meg meleg...

Legjobb élményeim közé a lidoi tengerpart, a vizes utcák, a waporetto, egy sziget-vég, aminek valamilyen pont a neve, de nem tudom, hogy hívják.

A vonat út is nagyon nagy élmény volt, igaz, hogy odafele nem aludtam éjjel, de nagyon jó hasalva kinézni az ablakon. Meg amikor végre elszenderedtünk dörömbölnek az ajtón, hogy passport-passport, felkapcsolja a lámpát egy kigyúrt idegen nyelven csacsogó pasi, én megvakulok, ő elkéri az iratokat, kérdezgeti, hogy nincs-e souvenirünk, alkoholunk, cigink, felnéz a felső ágy-féleségre, lekapcsolja a villanyt, becsapja az ajtót és dörömböl a mellettünk lévő fülke ajtaján.

Sokat sétáltunk,láttunk,templomot néztünk, szerintem túl sok múzeumba mentünk, melegünk volt. A szállás tök jó helyen volt, csak ott is nagy volt a hőség. Nagyon tetszettek a kis hidak, meg a modern múzeum is. Rengeteg kép készült, csomó mindent vettünk, jókat ettünk. Tök jó fejek az olaszok! Felteszem a Velencében sikerült legjobb képet, mást most nem hiszem... Ezt már feltettem a facebookra is, ahol rengetegen tetszikelték, meg elég vicces hozzászólásokat írtak... sok száradó ruhát fényképeztem, amik nagyon tetszenek mostanában.

Amúgy azóta nagyjából itthon tartózkodom, kivéve amikor kicsit Zsozsónál, bőrgyógyásznál, tescoban. Főleg számítógépezek, meg filmeket nézek, de végülis pár ilyen napot is kell csinálni nyáron. Apropó nyár! Tegnap kürtöltem először a tanítás vége óta. Emlékszem nagyon jó volt abbahagyni kis időre, szabadság, meg persze az is eszembe jutott, hogy mennyire jó most, nem kell stresszelni a leckéken, tanuláson. No de most már nagyon kezdett hiányozni a zenélés, úgyhogy elővettem. Már elfelejtettem, hogy ez ennyire jólesik, de azt is, hogy ennyire fárasztó. Le is zuhanyoztam utána. Lassan lefekszem, mert holnap "papa családi-ágon" találkozó lesz, meg amúgy is későre jár.

Ja még az, h. ma hirtelen eszembe jutottak kisgyerek korom altatódalai, mármint elkezdtem énekelgetni. Nagyon furcsa, hogy már annyi emlékem van, ami igazi emlék, és nem olyan, mint amit például most írtam le. Milyen lehet egy 20, 40 vagy 90 évesnek?

A Kaláka fesztivál nagyon jóra sikeredett!

Pénteken indultam Dorkáékkal. A délutánt még Sajóhídvégen töltöttük, estefelé bementünk Miskolcra. Este kimentünk a várba, ahol a Napra együttest hallgattuk meg és a Rotfront koncertjét. A Rotfrontot annyira megszerettem, hogy azóta azt hallgatom. A szaxofonos fiútól kaptam autogramot, de akitől nagyon szerettem volna, az elérhetetlen volt. A harsonás lánytól nem sikerült autogramot kérnem.

Szombaton jöttek Adáék is, akikkel délután sétáltunk egyet. Simivel is játszottam kicsit otthon, nagyon cuki! Megismertem csomó kisgyereket, akik szintén nagyon-nagyon édesek!

Este meghallgattuk a Firkin együttest.

Másnap délelőtt egy nagyot kirándultunk Lillafüredre, visszafele kisvasúttal jöttünk. Minden gyerek nagyon jól bírta a túrát!

Este volt a nagy Kaláka koncert, amit nagyon élvezetem! Megvettem a Kaláka (első)40 éve című könyvet, ami iszonyat jó! Van hozzá dvd is a meglepetés koncertről.

Később még volt Ferenczi György és a Rackajam, ami szintén nagyon tetszett! Ez mind elég későn kezdődött, de Jancsi végigugrálta az egészet, azután, hogy a délelőttet meg végiggyalogolta.

Másnap kora délután jöttem haza vonattal, először egyedül.

Délután még találkoztam Blankával, akinek nagyon-nagyon örültem!

Mellesleg szerdán elutaztunk Velencébe, amiről később írok. Tegnap jöttünk meg, hétfőn indulunk Szemesre.

Minden jó, kivéve az,hogy szőrtüsző gyulladásom van, vagy mi, úgyhogy agyonvakartam/om a lábam. Remélem már gyógyul...

Mindig ezt csinálom. Rengeteg ideig nem írok, aztán meg folyamatosan...

Mindegy, végül is ezt a  bejegyzést már úgyis rég le akartam írni:

Szeretem a blogomat, de közben mégsem. Azt gondolom, nagyon jó lesz ezt olvasni később(már most is vicces a régieket).

Mindig azt mondom magamban, hogy csak azért nem olyan izgalmas, olvasmányos a blogom, mert nincs konkrét témám. Pedig ez nem igaz. Akiknek van blog-témája, pl. a saját gyerekük, azoknak könnyű olyat írni, amire más nem kíváncsi, de mégis csomóan érdekesen, izgalmasan írnak. Azt hiszem nálunk ezt a tehetséget Samu örökölte...

Dorka azt mondta egyszer, hogy ő azt érzi, ha nem a gyerekekről írna, jobbakat tudna. Mert le meri írni a gondolatait. Hát én nem merem...Szerintem ez a baj. Lehet,hogy ha merném, jól írnék.

És akinél teljesen romokba dőlt a blog-önbizalmam:): Csönge. Neki a régi blogját olvasgattam, úgy ír, mint egy író.(mondjuk volt kitől örökölnie) Leírja az érzéseit meg mindent, ahogy lát.(na én ezt nem bírnám, úgy, hogy más is olvassa:)Kicsit ijesztő is, mert úgy ír, mintha egy idős, bölcs férfi lenne, aki kissé depresszióra hajlamos. Közben, ha egy másik oldalról nézzük a blogot életvidám és a világban mindenféle szépet látó ember írná. Most már nem írja, csak egy fotóblogot, amire feltölti (nagyon jó)fényképeit, és néhányhoz, leírást, történetet ír. Nagyon tetszik! Persze szerinte ez még nem elég ahhoz, hogy író legyen. Szerintem igen...:)

Nagyon sajnálom, hogy így elmaradoztam az írással. A szünet kezdete óta szinte minden nap mentem valahova(nagyon kevés kivétellel).Így a jó, mármint a szünet.

Szóval sajnos nem lehet az összes élményt kristálytisztán felidézni. Ilyenkor már rossz rászánni magam az írásra, de talán azért, mert Ada elkérte a blog címét, megpróbálom.:)

Az évzáró utáni napot főleg Bogival töltöttem, akivel sokat beszélgettünk, kártyáztunk. Kicsit Múzeumok Éjszakájáztunk, vagyis: jól éreztük magunkat.

Vasárnap Dórival találkoztam, akivel egy jót sétáltunk és moziztunk.

Hétfőn Samuval a Zene Európai Ünnepén duplaannyira beleszerettem a Kalákába.(autogramot is kértem)

A keddet azt hiszem, újra, Bogival töltöttem. Hozzánk is eljött.

Szerdán Daniéknál küzdöttem meg a rendrakással.

Csütörtökön Tomiért mentem az óvodába, utána játszótérre mentünk. Julcsi és Dorka is megérkezett és együtt töltöttük a délutánt.(estét)

Pénteken lementem Zsófival Horányba, este Dani,Dorka is lejött. Játszottunk, verset szavaltunk. Másnap új Horánylakók is jöttek, akikkel szintén jót szórakoztunk. Vasárnap, Dorka 21. éves szülinapjára egy verset írtam, aminek nagyon örült.(Máté meg 24 éves lett.) Hazautaztunk Budapestre és Zsózsóval+ egy Kaláka koncerttel zártam a napot.

Hétfőn Dani lett 24 éves, akinek(már Óbudán), Dorkávál répatortát sütöttünk.

Mama eközben már UTOLSÓ  munkahelyi táborában járt.( már biztos az új hely)

Kedden Eszternél ebédeltem, sokat és izgalmasakat mesélt.

Szerdán Barnabásnál és Rékánál aludtam. Nagyon-nagyon jól éreztem magam!!!

Csütörtökön még Daniékkal csatangoltam a hulla meleg belvárosban és elköszöntem tőlük, egy hónapos(vagy 3 hetes) törökországi utuk előtt.

Pénteken a Rácz László utcában festettem Tomival és Julcsival.(képek csak a mobilomon vannak)

Szombaton uszodában voltunk, Kispesten, aztán focit néztük Barniéknál. Fruzsival, Mátéval, Bencével és még sokakkal töltöttük együtt az estét.

Másnap megszületett Csenki Lázár Bendegúz, akit ma megcsodáltam Bencével és Csöngével. Gyönyörű és nagyon pici. Még sosem  láttam ilyen kicsi embert.

Ezután megnéztem Csöngéék lakását, vagyis ahol laknak, és nagyon tetszett!

Egész jól visszaemlékeztem az elmúlt hetekre, napokra habár képek sehol sincsenek(és a helyesírás se jó, gondolom). Elég hosszú is lett, benne van minden fontos. Nem tudtam mindent részletesen, nem maradhat minden benne egy emberi fejben. Hisz olyan kicsi...Nemde?

Tegnap, 23 óra 25 perckor megszületett Csenki Lázár Bendegúz. 52 cm, 2800 gramm, jól vannak.

https://www.youtube.com/watch?v=jOTOqubGyKs

Mert a büszkeség az, ami kell az embernek néha. Nekem most van belőle épp elég.

Az évzáró évzárós volt, de jó. Kitűnő lettem! Szuper, nagyon örültem! Megkaptam az Operameséket, ami iszonyat jó könyv. Volt sok " Gratulálok Sára", "Jól van Sára", "Ügyes vagy Sára", "Bab-lab-la Sára" az iskolában. De boldog voltam és fáradt és büszke és jó. Ha már ennyit tanultam, megérdemlem. Nemde!? Itthon kaptam görögdinnyét és ribizlit is.

Ahogy Dórival szoktuk mondani: " Kevés jobb dolog van annál, mint itthon, évzáró után, ünneplő ruhában, az ágyba zuhanni."

Igaz.

Mama boldog, mert felhívták a jövőbeli munkahelyéről, hogy majdnem 100%, hogy mehet. Mindenki nagyon örült ennek, csak már lenne biztos.

És tényleg vége. Holnap hivatalosan is lezárom a 7. osztályt és belépek a 8. évfolyamba. Végre. Kedden jó volt a sportnap. Talán csak azért, mert tudtam, hogy itt a vakáció!? Nem, amúgy is: jó hangulat volt, megismerkedtem Babett néni cuki, elsős kisfiával, év végi tanár-diák focimeccset és osztályozó értekezletet tartottak.

Este voltunk Samuval a Zeneakadémia egyik utolsó hangversenyén, utána megismerkedtem pár osztálytársával.

Tegnap Daniéknál voltam a nagy rendrakás 2. fordulóján. Este sokáig cseteltem Bogival.

Szóval szabadság meg minden.

Az utóbbi időben rengeteg apró dolog történt, kár, hogy nem volt időm írni. Elfelejtek mindent.

Az osztálykirándulás már nagyon rég volt, de nézzük csak:

Szombaton, reggel mentünk Bakonybélbe. Délután hosszú túrán voltunk,nagyon szép volt minden. Este szalonnát sütöttünk, tábortűzeztünk. Kár ,hogy az osztálytársaimmal voltam...Szombaton délelőtt agyagoztunk, csináltam egy tök jó házat. Délután meg faluismereti sétát tettünk. Három csapatra váltunk, a tanárok visszamentek a szállásra, és mi kaptunk egy feladatlapot. Csomó kérdés volt Bakonybélről és ide-oda rohangáltunk egy térképpel, falubeliektől kérdezősködtünk. Ez volt talán a legjobb. Ellátogattunk kicsit a zirci könyvtárba és Veszprémben fagyiztunk.Talán ennyi...

Az előző hét végtelenségnek tűnt. Utolsó zongorán, kürtön,szolfézson voltam. Máténak csináltam oktatási bizonyítványt. Rózsával megnéztük a Dunát. Samuval sétáltunk.Ezeken az apró kieséseken kívül hétfő-kedd-szerda-csüt., főleg délelőtt tényleg eléggé lassan ment.

Péntek a ballagtatás napja volt, délelőtti díszítéssel, délutáni ballagással, sorfalállással, részemről búcsúzószöveggel a mikrofonba. Ez roppant fárasztó volt, de az este álomestére sikeredett. Életem talán eddigi legjobb Jazzation koncertjén voltam.

Szombaton sokáig maradtam az ágyban, Blanka 20 éves lett, Daninál, Dorkánál nekikezdtünk a rendrakásnak. Korán sincs még vége. Este Zsozsónál aludtam, akivel nagyon jól szórakoztunk. A másnap délelőtt is jól telt, egy újabb házi jazzation koncerttel fűszerezve. Később elvezettem Zsozsót az új lakásába, ami egyszerűen fantasztikus lesz!

Ma már csak játszottunk, filmet néztünk az iskolában, holnap még egy sportnap, péntek évzáró.Éljen!

Akáció!

Vakáció!

Vörös és gyönyörű az ég alja, de sajnos nem tudok olyan képet csinálni amin látszik is.

Az elmúlt napok egyáltalán nem teltek unalmasan. Továbbra is örülök, hogy látok. Szerdán voltam szolfézson, utána Krisztivel találkoztam, aki hazakísért. Aztán este rengeteget tanultam, már azt hittem szétdurran az agyam a sok dologtól, amit tömök bele. Az érzésem, hogy túl sok vesszőt használok...

Na mindegy csütörtökön megírtam a kémia és a történelem dolgozatot is, amikről nem érzem,hogy sikerültek. Délután kivételesen semmi "dolgom" sem volt. Elrollereztem a felhajtott gatyámért, este Danival voltam a Rendszerváltás gyerekszemmel című lapbemutatón, a Sirályban. Megismerkedtem pár ismerősével, és Jucival is találkoztunk. Ma befejeztem első zenei tanfolyamomat, a szolfézst. Hangszeres óra volt, kicsit még énekeltünk, utoljára tanított Gigi néni... Kürtön is voltam, meg utolsó tornán, amire Mama is bejött. Azért már látszódik, hogy mindjárt itt az év vége. Csak ezt tudom hajtogatni.

Holnap megyek osztálykirándulásra: egy éjszaka, Bakonybélben. Azt mondják nagyon szép hely, mondjuk most nincs kedvem menni így, hogy az osztálytársaim is jönnek. Azért biztos, hogy jól fogom magam érezni.

Ezt még ideírom pedig egyáltalán nincs hozzá kedvem: ma azt álmodtam, hogy Bogi meghal, utána még sok furcsaság is volt, mint minden álomban, meg végül kiderült, hogy mégsem halt meg. Nem ez a lényeg, de szönyű élmény volt.(Szerencsére nem olvassa, gondolom azt sem tudja, hogy van blogom...) Nem tudom miért álmodtam ezt, de nem is akarom tudni. Nagyon rossz volt, nem szeretném többé ezt álmodni...

...szünetet!!! Vele együtt időt és még sok mindent... Dolgozatot nem!
Az, hogy látok, azért jól jött.

Szerencsére telik a blog. Most pl. képekkel, szemüveggel. Ma lett kész, és végre látok. Szuper! 

Tegnap már majdnem kész volt a bejegyzés, csak nem mentette el rendesen, szóval csak az eleje maradt meg belőle...:( Ezt úgy utálom, mert nem tudom, hogy pontosan miket írtam, tuti kihagyok valamit...!!

Bocsánat, hogy nem rakok mostanában képeket, de valahogy mióta Dani gépével sokat fotóztam, nincs kedvem az enyémhez...:)

Szerdán nem bírtam menni iskolába, szóval egy jó nagyot aludtam, aztán elmentem szolfézsra és semmire sem volt időm délután. Csütörtökön szintén nem volt időm semmire, mert a zeneművészeti főiskolán voltam. Nem tudom pontosan, hogy hívják, ezért írtam kisbetűvel, nem a Zeneakadémia, hanem a főiskola. Mindegy, szóval ott voltam rengeteget, mert egy kürtös fiú diplomázott és én voltam a próba tanítványa. Eljátszottunk egy duót meg ilyeneket, de tök mindegy, úgyis átengedik, ezek a kürttanárok eléggé lazák. Hálás volt, mondjuk lehetett is, mert csomó időmet elvette. Hazafelé (ugye hétköznap 7-es busz) óriási tömeg volt, és az emberek olyan nagyon hülyék! Mindenki a másikra haragszik ,hogy hulla meleg van és tömeg. Arra gondolnak, hogy a többiek alkotják a tömeget  és ők nem.

Pénteken volt kürt vizsgám, amin hibátlanul elfújtam minden darabomat. Kb. 3 órát voltam a konziban, mert utána meg zongora vizsgám volt, amit meg szerintem eléggé elrontottam... Este voltam életem első Kispál koncertjén, nagyon jó volt!! Nincs kedvem részletezni, jó nagy tömeg volt, kár hogy ilyen rövid volt. Nem tudok más szavakat használni volt helyett.

Tegnap Tomi 4. szülinapjára mentünk, délelőtt a játszótérre, hozzájuk. Egy jó nagyot homokoztunk, persze nagyon cuki volt mindenki. Különösen örültem, hogy Jancsi épp Dorkáéknál tartózkodott.

Zsóka elvileg közel költözik hozzánk, aminek nagyon-nagyon-nagyon-nagyon örülök!

Félek, hogy sok mindent nem írtam le, vagy hogy a blogom kezd unalmassá válni. Remélem nem.

Gyereknap van.

Kb. 2 és fél hónapja, hogy elkezdtem a blogot írni. Ennek nagyon örülök és büszke vagyok rá! Dorka blogját már nagyon rég olvasom, de talán ősz végétől fokozatosan egyre több blogot és mostanra már sok (nem teljesen idegen) családot "megismertem". Amúgy igaz, hogy nem írok olyan gyakran, de azt hiszem, mindent megteszek. Viszont elég lassan megy a képbeillesztés, de szerencsére arra van egy másik módszer és majd Dorka megmutatja.

Már nem sokáig bírom ki az iskolát, igazán vége lehetne. Olyan lassan megy az idő és most már Blanka is hazajöhetne...

Szerdán volt nálunk Kriszti, akit már ezer éve nem láttam, és nagyon örültünk egymásnak. Catanoztunk meg mindenfélét csináltunk.

Csütörtökön szemészeten voltunk, mert már az első padból, szemüveggel sem látom azt, ami a táblára van írva. Erősebb szemüveget írt fel, ami június 1-én lesz kész. Valószínű, hogy állandóan fogom hordani.

Szombat délelőtt volt zongora hangverseny, amin játszottam 4kezest egy lánnyal és kürtön is, ami jól sült el. Cz. Dorka(bocsánat,h. így hívom, de mit csináljak, ha több Dorka van?!) és Dani is volt. Aztán lementünk Horányba, Mamáék meg Bélapátfalvára vagy hova. Tök jó volt: pétanque-oztunk meg játszottunk, sétáltam Dorkával stb. Tegnap Danival beszélgettem sokat a Gödörnél.Ezek történtek röviden.

 A jövőbeli bajnok, öreg Barnabás: (és a jövőbeli fényképész, Dani képe)

Nem szeretem a szelet, az esőt viszon nagyon. Még a nagy viharokat is. Igaz, hogy este az ablakban állva arra gondolok,hogy de jó , hogy van ágyam és más meg utálja az esőt, meg amúgy is rengeteg baj van belőle. De én szeretem , és este fél órán keresztül tudom nézni az ablakból.

Kányádi Sándor:

Suhog a zápor ostora,
senki se bánja;
lúdbőrözik a pocsolya,
senki se bánja.

Minden s mindenki mosolyog:
a virágok s a fák is,
és az is, aki tocsorog
az utcán, s bőrig ázik.

És kacagnak a patakok,
s az eresz csatornája,
kacag a föld is, becsurog
a zápor a nyakába.

tegnap:

Érdekes, hogy a legutóbbi karácsonykor egyáltalán nem volt karácsonyi hangulatom,de tegnap megmagyarázhatatlan okok miatt esti fogmosáskor igen...:)

A másik kettő dolog amit le akartam írni: az egyik az, hogy valami hihetetlen szerkezet van bennem, pénteken ki szoktam kapcsolni az állandó ébresztőmet, hogy érezzem a hétvége kezdetét, még ha az ébresztő úgy is csak hétfőtöl csörren meg. Nem ez a szerkezet, hanem az, hogy vasárnap mindig elfelejtem kikapcsolni és éjjel a legtöbbször nem olyan hamar alszom el, mivel aznap általában kialszom magam. Na és kicsit forgolódom, (vagy nem), de amikor úgy érzem, hogy nemsokára elalszom, automatikusan eszembejut az ébresztőóra bekapcsolása. igaz, hogy át szoktam gondolni minden nap, hogy megvan- eminden, de az ébreszőóra vasárnap sehogy se jut eszembe.

A másik dolog, az álmaim leírása lett volna, de egyrészt kell mennem kürt órára, másrészt csöppet sincs kedvem most leírni, pedig este még volt. Nem tudom miért, de ez nagyon változik. Mindegy az a lényeg, hogy mostanába elég vicceseket,izgalmasakat álmodtam.

Na már nincs idő átnézni a helyesírást, sietek.

Részemről a blog írása kezd kritikussá válni. Az még megbocsátható lenne, hogy csak most írok, a hirtelen jött ihlet(+idő) miatt, de az már nem , hogy csomó mindent elfelejtettem, amit le kéne írnom. Az a lényeg, hogy újra; Sári: tegnap, ma és holnap.

Német táborból

1.A kb. 12 órás utat elég jól bírtam, nem hánytam. Este megérkeztünk, kipakoltunk, tök jó volt a szállás, de persze Zsófival már az első vacsoráról elkéstünk.Aztán este lehetett kicsit sétálni, Innsbruck mellett laktunk egy kis faluban.

2. nap megnéztük Innsbruck belvárosát, ami nagyon hangulatos és iszonyat jó, hogy bárhova nézek, csak havas csúcsokat látok.( a szobánk ablakából is:)

Aztán felmentünk kötélvasúttal a hegyekbe és onnan legyalogoltunk és csomót voltunk az Alpenzoo-ban. Ez történt egész nap  és a szállásra fél 7 körül értünk vissza. Reggeli minden nap svédasztalos volt,rengeteg, és kellett egész napra is pakolni szendvicset, este meg meleg kaja várt minket.

Hanga, Zsófi, Sári

3.Hétfőn Kufsteinben voltunk, ahol be voltak rendezve a börtönszobák, meg kiállítások. Magyar emlékművet is állítottak Kazinczinak.Aznap meg már volt tanítás 3-tól 6-ig. Ami tök jó volt, természetesen osztrák tanárral, aki jó fej volt legalább is az én csoportomnak(haladó), sokat énekeltük, valamikor sétáltunk az óvárosban. Az iskola Hall-ban volt.

4. Kedden Hall jelképét, a pénzverdét néztük végig. Aztán lehetett egy áruházban vásárolni. Utána a suliba mentünk.

5. Szerdán a Swarowski- múzeumba voltunk. Ami tényleg nagyon fantasztikus. Aztán Trazbergben voltunk, ahová kis vonattal mentünk fel és ott megnéztük a gyönyörű kastélyt, aminek csak az egyik része múzeum, a másik saját, örökölt tulajdon.

A csoportkép és a fejem búbja:

6. Az utolsó nap nagyon sokat túráztunk, egy szurdokban gyalogoltunk fel 3 és fél órát meredek lépcsőn, de olyan friss levegő volt, hogy itthon azt hittem, megfulladok. Este egy vetélkedővel zártuk a tábort. Én voltam az egyik csapatkapitány, és persze csomó "kis"fiút húztam ki, akik láthatólag csöppet sem örültek, hogy az én csapatomba kerültek. De tök jól végződött, mert 2. helyesést értünk el, aminek mindenki nagyon örült, és végül megdicsértek, hogy jó csapkap. voltam.

7.A visszaút elég uncsi volt, örültem, hogy hazaértem, mert végül óriási élményt éltem át, de már akartam mesélni. Pl. a blogon is, ami most végre sikerült, kis szóismétlésekkel és helyesírási hibákkal, no meg (többségben) rossz minőségű fényképekkel...

A tábor után volt ruhabuli, meg horányi hétvége is. És 4-es lett a szolfézs alapvizsgám, ami szuper!!!:)

Ezer éve nem írtam...

Vagyis pontosabban egy hete és 2 napja.

Még 10-én voltam Zita buliján, ahol nagyon jól szórakoztunk.

Aztán csütörtökön voltam Zsófival, német versenyen. Tök jól mondtuk a verset, habár nem értünk el helyezést.(volt német anyanyelvű gyerek is...)

Blanka elmegy kb. 2 hónapra, Dániába. Sajnos.

És ami a nagy hír: MEGYEK NÉMETTÁBORBA, INNSBRUCKBA!!!

Nagyon-nagyon örülök neki, csak most beteg vagyok, meg még ezer más dolog van, oltást kellene kapnom, holnap zongorahangverseny. Na mindegy, csak már legyen vége ennek a hétnek! És utána megyek 24-től 30-ig Innsbruckba!!!!!!!!!!

várom,várom...

Nagyon jó volt a Jazzation koncert!!!!!!!!!!!

Van dedikált lemezem is!!!!!!!!!!!!!!!!!

A tavaszi szünetben  2 éjszakát Horányban töltöttem. Ápr. 3-5.(és csak most van időm leírni, most is csak azért, mert elmaradt a szolfézs...)

Barni jött értem reggel, mert először ketten mentünk le. Vásároltunk, aztán megérkeztünk, kipakoltunk és dolgoztunk. Zsákokba pakoltuk a rengeteg száraz levelet (egy kisebb részét az összesnek). Barni eltolta talicskával én meg megtisztítottam a járóköveket a kertben.

Aztán kimentünk a Duna partra, majd a komphoz Zsófi, Blanka és Réka elé.

Még vacsora előtt felmásztunk Barnival a tetőre, hogy le legyen takarítva, de én nem csináltam nagyon semmit, mert onnan nagyon jó a kilátás.

Este ország-város-fiú-lány-növény-állat-híres embert játszottunk.

Másnap  jött Rózsa, meg a nyúl, és megkerestük a kertben az ajándékokat és az én Kinder tojásomban volt a legjobb dolog: egy kis sárga markoló(féleség). Később még megtisztítottuk Barnival a kerítést, hogy lehessen majd nádat tenni rá. Majd még egyszer felmentünk a tetőre.

Aztán elmentek a többiek, és mi Barnival és Rékával 80 nap alatt a Föld körül-t játszottunk, meg még mindenfélét.

Hétfőn esett az eső, és hazamentünk. Nagyon jól éreztem magam!

Kedden vettem a hobbi-boltban pár dolgot, aztán meglátogattuk Mamával, Danit és az orrtörését, agyrázkódását.(már Mió mamánál)

Szerdán sajnos elkezdődött az iskola, de délután a szolfézs nagyon jó volt, mert kicsit én is voltam a tanár...:)

Ma péntek van, és megyünk Jazzation koncertre! Éljen-éljen!!!

(Most már nem írom át a szövegét, ezt pénteken írtam...)

Ma Újpesten voltam, Dóriéknál.

Felköszöntöttem Nikit és megmutattam Dórinak a Settet. Ezenkívül közös sporttevékenységeket kutattunk, ja és sokat beszélgettünk...

Tegnapi, itthoni képek az ablakból:

Vasárnap ismét voltam Óbudán, Dorkáéknál.

Most is nagyon jól telt. Röviden:  sütöttünk, Seteztünk, Zsák utca 13-at építettünk, számítógépet fagyasztottunk, stb.,stb....

Tegnap voltam Széder-estén, tök jó volt.

És TAVASZI SZÜNET VAN!!! Éljen-éljen!